Jónás 1:3
„De Jónás felkelt, hogy elmeneküljön Tarsisba az ÚR jelenlétéből, és lement Joppába; és talált egy hajót, ami Tarsisba ment.”

1965.02.17. – Egy ember, aki fut az Úr Jelenlétéből
És Jónás itt, mint a Biblia egyik kis-prófétája, el lett hívva, hogy menjen le ebbe a városba. És mi itt találunk egy mintát mindnyájunkra. Mindannyian, mi mindig futunk valami elől. Futunk a problémák elől. Futunk a felelősség elől. Mi mind hajlamosak vagyunk ezt tenni. Mi, inkább elfutunk, mint megálljunk és szembenézzünk azzal. Látjátok, mi csak… Felismerjük, hogy mi futunk.
Néha azt találjuk, hogy hajlamosak vagyunk futni a munka elől. Nem akarunk dolgozni. Néhány ember egyszerűen csak azt gondolja, hogy meg tud élni munka nélkül. De, úgy gondolom, Salamon volt, aki azt mondta, megtalálhatjuk itt a választ, ha megnézünk egy hangyát. Tudjátok egy kis hangya, azt mondják, hogy ha az a hangya nem dolgozik és nem gyűjt, az a hangya nem is eszik azon a télen. Ezért mindenkinek dolgoznia kell.
Olyan sok dolgot kell tennünk, olyan sok felelősséggel kell szembenéznünk. Mindenkinek szembe kell néznie bizonyos felelőséggel. Amikor feleséget választasz, hogy megházasodj, vagy férjet választasz, neked vállalnod kell a felelősséget. És aztán emlékezned kell… Talán egy otthont építesz; az egy kedves, csinos otthon. És aztán, emlékezz, férjes asszonyként gondolnod kell a gyereknevelés felelősségére! És gondolod kell arra, hogy azok a szép sima falak tele lesznek kicsi, piszkos kézlenyomatokkal. Aztán vállalnod kell a felelősséget a gyermekeid oktatásáért. És felelős vagy a ruházkodásukért és táplálásukért.
Minden egy felelősség, és olyan könnyű, amikor elérnek minket a kötelességeink, hogy olyan könnyű kibújni azok alól. És azt találjuk, hogy a házasság egy felelősség minden tekintetben. Sokszor még úgy is találjuk… Kemény dolog azt mondani, de igaz, hogy a szolgálók sokszor kibújnak annak a felelőssége alól, hogy kiálljanak Isten igaz Szaváért, amikor szembesítve vannak azzal.

Zsoltárok 56:11
„Istenben bízom, nem félek: ember mit árthat nekem.”

1960.03.10. – Illés és az ételáldozat
Ó, ott volt Ő! És amikor belesétáltak a tüzes kemencébe, próba alatt, megpróbáltatás alatt, kitartottak mindvégig. De Isten ott volt egy pillanat alatt, és megszabadította őket. Tudták, hogy átimádkozták azt, megvallották a bűneiket. Tudták, hogy eleget tettek minden követelménynek, mégis úgy tűnt, hogy Ő csendben marad. Csak azért maradt csendben, hogy próbára tegyen téged, hogy meglássa, mi vagy valójában, mi van benned, hogy meglássa, hogy valóban szívből úgy gondolod-e, amit a száddal mondasz. Hadd menjen le ez mélyen! Mondhatjuk a szánkkal, de a szívünk is azt mondja?

Márk 16,15
„És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”

1963.04.17. – Isten egyszerűségben rejtőzik el és aztán ugyanígy jelenti ki Magát
Ha akarta volna, még a napot is elrendelhette volna a kiszabadításukra, a szelet is elrendelhette volna a kiszabadításukra. Egy angyalt is elrendelhetett volna a kiszabadításukra. Ó, hallelujah! Isten bármit megtehet, amit akar.
„Nos, honnan tudod ezt, Branham testvér?”
Isten nem tér el az Ő programjától. Ezért tudjuk azt, hogy ezen a napon ennek egyszerűnek kell lennie. Értitek? Ő mindig az egyszerűségben munkálkodik. Isten már kezdetben a nappal is hirdettethette volna az Evangéliumot, vagy a széllel is hirdettethette volna, vagy egy angyallal is hirdettethette volna az Evangéliumot, de embereket rendelt erre a célra, és ezt soha nem változtatja meg.
Soha nem küldött… Soha nem a felekezeteket rendelte el. Soha nem embercsoportokat rendelt el. Ő embereket rendelt el az Evangélium hirdetésére. Nem gépeket, műszaki eszközöket vagy angyali lényeket. Hanem embert.

1 János 1:7
„Az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

1965.11.28. – Egy hófehér galamb szárnyain
Tudtátok, hogy egy valódi kereszténynek egyetlen bűne sincs, amit neki tulajdonítanának? Dávid azt mondta: „Áldott az ember, akinek Isten nem tulajdonít bűnt.” Amikor meg vagy mosva a Bárány Vérében – nem álhittel, hanem valójában a Bárány Vére által – Isten nem tulajdonít neked semmit, amit tettél, mert te a Vér alatt vagy, és Ő nem látja azt. Ott van egy Vér-áldozat; és az egyetlen egy dolog, amit benned lát az az, ahogyan Ő látott téged a világ megalapítása előtt, amikor beletette a nevedet a Bárány Életkönyvébe. Ez minden, amire Ő nézni tud, mert te meg lettél váltva mindentől, amit valaha is tettél, és meg vagy mosva a Bárány Vérében. Ezért nincs epéd és nincs tisztátalan szokásod; mert a Bárány Vére tette ezt meg, és Isten nem tud bűnt tulajdonítani neked azután, hogy ott fekszik egy bűnáldozat rád várva.
„Nos,” – mondod – „akkor az sok teret ad nekem, Branham testvér. Azt csinálhatok, amit akarok.” Én mindig azt teszem; mindig. De amikor egy ember valójában meglátja, hogy mit tett Jézus őérte, és megfordul és tesz valamit, ami ellenkezik Ővele, az azt mutatja, hogy ő soha nem fogadta be Krisztust.

János 1:29
„Másnap János látta Jézust hozzájönni és így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.”

1961.02.26. – Jehovah Jireh
Ne nézz magadra! Nézz a Bárányodra! Isten nem téged fogad el; Ő a Bárányt fogadta el. És a Bárány átvette a helyedet. Ó, Istenem, hát nem látjátok? Nem te, te nem vagy méltó. Én nem vagyok méltó. Egyikünk sem méltó. De látjátok, Ő méltó? Isten azt mondta. Elfogadta Őt. Azt mondta: „Ez az Én szeretett Fiam, Akiben Gyönyörködöm. Ez az Én Fiam. Őt hallgassátok!” Az örökbefogadás napján: „Ő Az.”
Ne mondd azt: „Nos az orvos azt mondja, soha nem gyógyulok meg.” Ezt az orvos mondja. Na most, az az ember egy tudományos ember. Azt az utat nézi, amin a természet fut, és azt látja, hogy te soha nem leszel jól. Az tudományos módon mutatja neki.
Na most, ez az, amire ő néz. Ha te ugyanarra a dologra nézel, soha nem gyógyulsz meg. De ne nézz arra, amit ő mondott! Ne nézz arra, hogy… hogy hogyan fogysz el. Hanem nézz a te áldozatodra! Ez az. És emlékezzetek, ti Ábrahám magja vagytok, és örökösök vele! Akkor, ha az vagy, maradj az ígérettel! Fogadd el Őt, mint Gyógyítódat! Csak maradj pontosan ott!

II. Péter 1:9
„Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.”

1961.05.21. – Mutasd meg nekünk az Atyát
És én szeretem a sasokat, mert Isten a gyermekeit, az Ő örökségét a sasokhoz hasonlítja. És Isten, Maga, sasnak nevezi Magát. Ő Jehova Sas – apa sas. Mi az Ő kis sasfiókái vagyunk.
A sas magasabbra tud repülni, mint bármelyik más létező madár. Ha egy sólyom megpróbálná követni őt, darabokra esne a levegőben. Tehát, ha te megpróbálod utánozni a kereszténységet, csak szétszakítod magad. Ez minden. Nem fog semmi jót hozni neked. Légy egy sas! Legyél újjászületett, megváltozott természetű; akkor fel tudsz sétálni Jákob létráján! Akkor fel tudsz mászni a legmagasabb hegyre, oda, ahol minden lehetséges annak, aki hisz. De neked sasnak kell lenned, hívőnek. Ne próbálj…
A zsidók, amikor átkelte, mint sasok a Vörös-tengeren, a vizsgálódók, követők, körülmetéletlen Egyiptomiak is megpróbálták azt tenni, és életüket vesztették. Te nem utánozhatod a kereszténységet; neked kereszténynek kell lenned. Így van.

Ezékiel 37:3
Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, te tudod!

1964.08.16. – Igazolni az Ő Igéjét
Isten az Ő Saját magyarázója.
Amikor megígérte, Ő azt mondta: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Azt mondta: „egy szűz fogan” – és úgy lett. Látod, bármit mond Isten, Ő azt igazolja.
Nem számít mennyire próbálod azt gondolni, hogy nem lehet fizikai feltámadás, és azok az emberek odaát, csak a föld pora, és most már múltbéli por, már savakban és gázokban vannak, amikből a testük készült. A lelkük még mindig él. Isten mondta: „fel fogom támasztani.” Jób azt mondta: „Még ha a férgek el is pusztítják a testemet, mégis testemben fogom meglátni Istent.” Látod, bárhogyan is, minden Igét be kell tartani és az ember az által az Ige által él.

Habakkuk 2:20
„De az ÚR az Ő szent templomában van; maradjon csendben előtte az egész föld.”

1959.04.12. – Mit hallasz te, Illés?
Nem mindig a zajos dolgok a nagy dolgok. Nem a zajos dolgok. Egy szekér kimehet a mezőre; amikor nincs megrakva, az pattogni fog, és csattogni, és sok zajt csap, és visszajön ugyanazoknál a gödröknél megrakva jó dolgokkal, és meg sem fog nyikkanni. Nos, az meg van töltve. Amire a gyülekezetnek ma este szüksége van, az, hogy be legyen töltve Isten szeretetével.
A nap egy millió gallonnyi vizet kevesebb zajjal tud húzni, mint amivel mi telepumpálunk egy poharat a szivattyúval. Így van. Az ég képes kevesebb zajjal meghinteni harmattal az egész földet, mint amikor te meglocsolod a gyepet a házad előtt. Biztosan. Hallottátok valaha, hogy hogyan fordulnak a bolygók? A nagy dolgok csendes dolgok.
Figyeljétek meg a Szent Szellemet amikor eljön ma este, hogy milyen csendesen tesz mindent. De mi futunk az érzelmek után, futunk a kis dolgok után, és nem halljuk meg azt a Hangot.

II Timóteus 2:19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit…”

1954.05.14. – Isten Pecsétje
Nos, megfigyeltétek már a vasutast, aki a vagonokat pakolja? Kimegy és annyit odarak, és ennyit ide. Jön az ellenőr, benéz; és ha ez egy kicsit laza, az rázkódik. „Nem, nem fogom azt lepecsételni. Ki kell dobálni és újracsinálni azt.” Aztán megpróbálja újrarakni, és elrontja. Az ellenőr jön: „Rossz. Csináld újra!”
És az az, amit Isten a Gyülekezetével tesz hosszú ideje. Felpakolsz és mész a Mennybe; magaddal viszel mindent. A kártyajátékokat; huh, minden más dolgot, amit berakhatsz a gyülekezetbe, próbálod magaddal vinni. De Isten elítéli azt; nincs készen az elpecsételésre.
De amikor Isten lát egy embert, bűnbánó, megtört szellemű, őszinte a szívében, ott lenn az oltárnál, Isten bezárja a világ ajtaját számára és elpecsételi Őt oda be a Szent Szellem keresztség által, és az addig tart, ameddig Jézus el nem jön. Nem az egyik ébredéstől a másikig, hanem „a megváltásod napjáig.”
 

János 1:10
„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte Őt.”

1955.02.23. – Jób
Itt van számodra egy üdvözlő ölelés. Amikor Isten Magát lecsupaszítva lejött az elefántcsont palotákból, magára véve a bűnös test formáját, megalázva Magát, hogy lejöjjön, hogy Rokonává legyen a legszegényebb koldusnak, aki csak van a világon ma este, hogy Rokonává lehessen, Maga Jehova, Rokona lett egy koldusnak. „A rókáknak barlangjuk van, és a madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hova lehajtania a Fejét.” Jászolban született, bepólyálva, mégis Ő volt a Dicsőség Királya, a Napkelte a magasságból, megalázva Magát, lejött, leszállt, lejött, hogy Rokonává legyen egy bűnösnek. Gondolkodjatok ezen emberek. Hogyan utasíthatjátok vissza ezt a páratlan szeretetet?
Mi volt az? Amikor Isten bűnössé lett, Magára véve a bűneinket. Jézus azzá lett, ami én vagyok, hogy én azzá legyek, ami Ő. Isten ártatlan Báránya, aki nem ismert bűnt, bűnössé lett, hogy én Isten örökbefogadott fiává lehessek.