II.Korinthus 5:7
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.”
1960.05.22.e– Fiúvá fogadás 4. rész
Nem azért prédikálom az Evangéliumot, mert azt gondolom, hogy a pokolra kerülnék, ha nem tenném; azért prédikálom az Evangéliumot, mert szeretem Őt. Biztosan. Gondoljátok, hogy azért kelek át azokon a viharos tengereken és azokkal a repülőgépekkel, amik föl-le bukdácsolnak, villámok cikáznak körülöttük meg minden egyéb, bármelyik percben… és mindenki kiáltozik, és „Üdvözlégy Mária” hangzik végig az repülőn meg minden ilyen? Azok az emberek hánykódnak a biztonsági öveikben és a pilóta azt mondja: „Tizenöt percre elegendő üzemanyagunk van és nem tudom, hogy hol vagyunk.” Azt hiszitek, hogy csak szórakozásból teszem ezeket a dolgokat? Hú! Gondoljátok, hogy kimennék abba a dzsungelbe, ahol német katonáknak kellett így átölelniük engem minden este, hogy úgy vigyenek ki és be az összejövetelekre, míg a Szent Szellem elkezd csodákat tenni? A kommunisták ott ülnek az éjjellátó távcsövekkel, hogy lelőjenek egy mérföldről. Gondoljátok, hogy ezt csak szórakozásból teszem? Mert valami bennem szeret; ők olyan emberek, akikért Krisztus meghalt. Pál azt mondta: „Nem csak arra vagyok hajlandó, hogy felmenjek Jeruzsálembe, hanem azért megyek fel oda, hogy megfeszítsenek. Felmegyek azért, hogy meghaljak. Odamegyek meghalni az Úr ügyéért.” Ez valami… szeretet, ami kényszerít, ami rávesz téged.