Ézsaiás 7:14
„Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek; íme egy szűz fogan, és fiút szül, és az Ő neve Immanuel lesz.”
1959.12.27. – Szuper-jel
Testvérem, amikor látom Istent, a Mennyek Istenét, elhagyni a Trónját, a Szépségét, és mindazt, ami Ő; hogy megszülessen egy trágyadomb tetején, hogy rongyokba pólyálják és kicsúfolják a Jeleit és Csodáit, hogy ördögnek nevezzék; szégyellnem kellene Őt? Nem, uram. Hadd csináljon az okos világ, amit akar. Számomra Ő a szuper-jel. A Szent Szellem bennem felkiált. Lehet, hogy attól furcsán fogok viselkedni, és egy őrült ember leszek e világ számára, de nem tudom megtagadni Őt, Aki olyan sokat tett értem. Ő átvette a helyemet a halálban. Átvette a helyemet a Golgotán. Ő megtette mindezeket a dolgokat. Leszállt a Mennyből, a hófehér trónról, hogy emberré legyen; hogy megízlelje a szenvedésemet, átmenjen a kísértéseimen, hogy megtudja, hogyan legyen a megfelelő közvetítő énbennem, hogy elvezessen engem az Örök Élethez. És az Ő szegénysége által én gazdaggá lettem. Az Ő halála által én Életet kaptam, Örök Életet.
Ne tagadd meg Őt! Ne szégyelld Őt! Ne szégyelld Őt! Hanem öleld át, és mondd, „Igen, Drága Uram, add nekem azt, amit nekik Pünkösd Napján, Uram! Add nekem a Szent Szellemet! Öntsd ki azt a szívembe! Nem érdekel, mit mondanak a tizenévesek. Nem érdekel, mint mond a világ. Nem rájuk nézek. Terád nézek. Mi ez? Csatlakozni a gyülekezethez? Nem. A szuper-jel, Immanuel, velünk az Isten.