2020.06.17. Szerda

Zsoltárok könyve 130:5
„Várom az Urat, várja a lelkem és Szavában reménykedek.”

1961.07.23. – A mindig jelenlévő Víz a Kősziklából
Látjátok, sokszor az emberek azt gondolják, hogy egy prófétai ajándék, hogy Isten azt mondja „Itt felveszlek, és itt leteszlek. Na most csak menj pontosan ide.” És Ő nem mondja el neked mindazokat a dolgokat. Ha azt tenné, akkor milyen győztes hited lenne. Látjátok? Látjátok, Ő megengedi, hogy egyedül álljatok, jobban, mint bárki más. Értitek? Ti mind jöhettek hozzám, és kérdezhettek bizonyos dolgokat, és Ő soha még nem tévedett, amilyen választ Ő nektek adott. Így van. Igen. De én kérdezhetem Őt dolgokról magam számára, és sokszor Ő csak egyedül hagy engem. Látjátok, csak hagyja, hogy továbbmenjek és belesétáljak.
Vannak most dolgaim, amiket magamtól kell megoldanom, és döntések, amelyeket meg kell hoznom. És ez egy olyan lényeges döntés, hogy nem tudom pontosan meghozni addig, amíg nem vagyok biztos benne, hogy Ő az, aki szól hozzám. És én-én… Ő nem ad nekem egy látomást. És egyszerűen csak egyedül hagy engem. Tehát én úgy ülök itt, most, mint egy árva ma reggel, én-én nem tudom, melyik útra térjek. Így én azt az Úrra bíztam.

Vélemény, hozzászólás?