És barátaim, meg vagyok győződve, hogy az talán egy kicsit mélyebb. És úgy gondolom, talán mi egy kicsit túl könnyedén vesszük, ahhoz képest, amilyen az valójában. Úgy gondolom, emlékeznünk kellene, hogy ha Isten annyira szent, hogy az Angyalok piszkosnak tűnnek a szemében, milyennek látszunk mi? Látjátok? Ez így van. Ezért mi emlékezni akarunk. És ne feledjétek, Isten ott ül az Örökkévalóságban, ami túlragyog minden napot a naprendszerben. „Szent, szent, szent,” az Angyalok, szárnyaikkal az arcukon és a lábaikon, a Jelenlétében repülve így kiáltanak: „Szent!” Milyennek kellene lenni nekünk?