I.Sámuel 17:37
„És monda Dávid: Az Úr, Aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is.”
1960.05.22.e– Fiúvá fogadás 4. rész
Mit csinált Dávid? Fogta a kis parittyát, elment és kiragadta azt a kis bárányt az oroszlán szájából. Gondoljatok bele, egy parittyával menni a bárány után! Ki csinálna ilyet az égvilágon? Mondjátok meg nekem, hogy melyikőtök tenne ilyet? Emeljétek fel a kezeteket! Én hamar elmondom nektek, hogy tévedtek. Nem láttad, hogy én felemeltem volna a kezemet. Nem, még egy háromszázhatossal se mennék utána, aligha. De ő utánament egy parittyával, egy kis bőrdarab két madzaggal, megforgatva. Mert… És amikor eljött Góliát ideje, hogy dicsekedjen, elment Góliát után és azt mondta: „A Menny Istene megengedte nekem, hogy kiszabadítsam a bárányt az oroszlán szájából és a medve szájából.” Tudta, hogy az nem a parittya volt. Ez Isten Ereje volt, ami vele ment. Ő volt az, Aki visszahozta a bárányt.
És mi erről beszélünk ma. Istennek vannak Dávidjai errefelé, igen, uram, akik az Atya juhait legeltetik. És néhanap eljön egy daganat, vagy rák, vagy valami, és azon már nem tudnak segíteni az orvosok. Az nem fogja megállítani azt a Dávidot, egyenesen ki fog menni azután a pajtás után egy kis parittyával; azzal, hogy „Kérjetek bármit az Én Nevemben, és az megadatik nektek.” Nem számít, ha az orvosok nevetnek, mindenki más gúnyt űzhet belőle, ő akkor is utána fog menni és visszahozza azt a bárányt a nyájba. Igen, uram. „Ő Isten gyermeke, vedd le róla a kezedet!” Lecsapta azt az oroszlánt, amikor az oroszlán felkelt, megragadta a szakállánál fogva, és megölte.