Lukács Evangéliuma 15:8
„Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?”
1957.04.17. – Az Úr Második Eljövetele
Tehát kezdett sötétedni és az asszony felismerte, hogy elvesztett valamit. Itt volt az idő, hogy a férje visszatérjen és már kezdett késő lenni.
A gyülekezet jobban tenné, ha megvizsgálná magát Isten Igéje által; a tisztaságunkat, a hűségünket, az odaszántságunkat. Fecsegőkké lettünk, pletykásokká, cigarettázókká, hamisan vádlókká, kifestett Jézabelekké, minden a naptárban, amit a világban a többiek tesznek, a keresztény egyház manapság közösséget vállal azokban a dolgokban, hogy már alig lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól. Ideje leltárt tartani. Kezd késő lenni.
Na most, azért, hogy… annyira késő volt, hogy gyertyát kellett gyújtania. Elővett egy gyertyát. Nemcsak egy gyertyát vett elő, hanem vette a seprűt és elkezdte kitakarítani a házat.
Ó, testvér! Ha valaha szükség volt a gyertyagyújtás idejére, az Evangéliumi Világosság kiküldésére, a Szent Szellemre újra a gyülekezetben… Nem annyira az érzésekre, nem valami fantasztikus dolgokra, nem valami érzelmi fellángolásra, nem arra, hogy ugráljunk az örömtől, hanem egy szívet átvizsgáló megtapasztalásra, amikor férfiak és asszonyok rendbe hozzák a dolgaikat Istennel. Így van. A végidőnél vagyunk.