II. Korinthus 12:10
„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
1961.11.19 – Tökéletes erő tökéletes gyengeség által
Van itt valami, ami vígasztal bennünket. Van itt valami, ami bátorít bennünket. Isten gyenge és alázatos állapotból választ embereket, akikből kiépíti a Királyságát. Ha valaha a Mennybe kerülünk, ha valaha állni fogunk Istennek és a Gyülekezetének a jelenlétében, akkor mi egy csomó olyan ember között fogunk állni, akik gyengék voltak és elutasítottak és száműzöttek a világból és semmit sem tudnak.
Hát nem furcsa az, hogy Isten bennünket bárányokhoz hasonlít? A bárány a leginkább segítségre szoruló dolog, ami van. Nincs semmi, ami annyira alkalmatlan a védekezésre, mint a bárány. A nyúl tud futni, a mókus fel tud menni a fára, a kutya tud harapni, az oroszlán szét tud tépni a ló tud rúgni, a madár el tud repülni, de egy bárány ott áll tehetetlenül.
És ilyennek akar bennünket Isten. Felismerjük, hogy amikor teljesen alkalmatlanok vagyunk, akkor Isten veszi azt a személyt és elkezdi Saját Magát belemunkálni abba a személybe; ráveszi, hogy a kezei azt tegyék, amit Isten kezei tennének, az ajkai azt mondják, amit Isten ajkai mondanának, mert azok nem az övéi, hanem Istenéi. Elkezd jellemet építeni, elkezdi venni ezt a gyengeséget és megalkotja Saját Magát.