Róma 12:2
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
1963.03.17. – Átkötés a gyülekezeti korok és a pecsétek között
Ádám és Éva kezdetben… Ott volt a jó és rossz tudásának fája előttük, és ugyanez a fa közülünk is mindenki előtt ott van. Látjátok, Isten nem azt teszi Ádámmal és Évával… Azt mondod: „Az ő hibájuk volt.” Nem, nem az övéké. A te hibád. Nem lehet Ádámra kenni. Magadra kell venni, mert a jó és a rossz előtted is ott van. Mi is ugyanazon az alapon vagyunk, mint Ádám és Éva.
Azonban látjátok, amikor megváltottakká leszünk, többé már nem a saját választásunkat akarjuk, hanem az Ő választását. Ádám és Éva a saját választásukat akarták. Meg akarták tudni, hogy mit jelent a bölcsességet birtokolni. Úgyhogy belementek ebbe, és ez okozta a halált.
Amikor az ember megváltottá lesz, többé már nem érdekli a tanultság. Többé már nem érdeklik a világ dolgai, a világ bölcsessége. Egyáltalán nem is akar választási lehetőséget. Hiszen az ő választása Krisztusra esett, és ez minden. Meg van váltva. Többé már nem akarja saját magát vezetni. Többé nem akarja, hogy bárki is rábeszélje arra, hogy hová menjen és mit csináljon. Csak várakozik, hogy megtudja az ő Teremtőjének választását. Akkor megy a Teremtője Nevében, amikor a Teremtője azt mondja neki, hogy menjen.