Zsoltárok 55:7
„Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.”
1964.02.09 – Visszaszámlálás
Nem lehet semmi nagyobb, semmi nagyobb vívmány az űrhajónál. Amit tennie kell az az, hogy továbbra is csak több erőt adjon hozzá, bárhová elmehet, ahová akar, látod, mert kiment az űrbe. A repülőgépek még mindig lent vannak, hánykolódnak, küzdenek, leszállnak és minden ilyesmi. De az űrhajósnak nem kell leszállnia. Ő feljebb megy a felhőknél. Ő feljebb megy a hitvallásoknál, a felekezeteknél, azokon, akik azt mondják: „Nem úgy van! Nem úgy van!” Van egy vezetője, a Szent Szellem. Az Ige úgy mondja neki, és ő aszerint jár.
Így tesz a szellemi űrhajós is, túlmegy a felhőkön, túl a hitvallásokon, túl a kétségeken, ki az űrbe, a külső űrbe, minden hitetlenségtől, a külső űrben nem fogja azt meghallani, hogy „Nos, nem tudod megtenni. Nem fognak veled együttműködni. Nem teheted ezt, nem teheted azt.” Azt észre sem veszi, ő egy űrhajós. Tovább megy a felhőknél. „Ez túl viharos. Nem tudjuk megtenni.” Az semmit sem számít az űrhajósnak; ő túlmegy a viharokon. Látod, így van ma az igazi űrhajósok hitével. Azt mondják: „Nos, az orvos ezt-és-ezt mondta.” Amikor a nagy Sas, megerősödve a Szent Szellemnek és a tűznek erejével elkezdi kiterjeszteni a szárnyait, az űrhajósok elkezdik a felszállást az égbe, hogy találkozzanak a Vőlegénnyel; amikor a Menyasszony felszáll a Mindenható Isten űrhajós erejével, Aki elküldte Jézus Krisztust a földre a Szent Szellem formájában, elhozta a Gyülekezetnek ezeket a dolgokat.
Addig, a Menyasszony most gyűjti magába a feltámadási Erőt, hogy túlrepüljön a világ dolgain, meglátva Őt itt kint a Gyülekezetben, ahogyan bemutatja, hogy Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Igen, uram! Már vége is van a visszaszámlálásnak. Minden gyülekezeti kor elmúlt. Mi laodícea végénél vagyunk.