Filippi 2:2-3
„Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, ugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”
1960.03.08 – A Szellem megkülönböztetése
Egyszer sem voltunk valaha is megbízva, hogy megkülönböztessük az-az embereknek csoportját. De kényszerítve és utasítva voltunk Istentől, hogy különböztessük meg a szellemet az emberben, mit próbál tenni ő, az életében a szellem mire próbálja vezetni. És azután, ha megállapítjuk, hogy próbálja az embereket vezetni (nem darabokra törni, hanem egybehozni őket) és az élő Isten Gyülekezetét hozni, nem az egészet egy felekezetbe, hanem egy értelemre, egy közösségbe, a szellem egységére. Akkor, ha ő korábbi esős vagy késői esős vagy bármi, az ő szelleme és a szándéka jó. És a szellem amely őbenne van, nem számít, hogy milyen mozgalomhoz tartozik, a Szellem amely őbenne van próbálja az embereket a Golgota felé fordítani, félre önmagától vagy félre bármi másvalamitől, de az ő egyedüli teljesítménye az, hogy a Kálvária felé fordítsa őket. Őt nem érdekli, hogy vajon valaha is ismert lesz vagy nem. Nem érdekli, ha valaha is az ő saját mozgalma… amely jó, látjátok, az rendben van, ha ő egy Metodista, vagy egy Presbiteriánus, vagy egy Római katolikus, vagy akármi akar lenni felekezet által.
De mit próbál tenni, mi a szívének szándéka melyet ő próbál elérni? Akkor láthatjátok, hogy mi van az ember életében, ha az ő indítékai a felekezetéért vannak, ha az önmagáért van, ha az földi dolgokért van, ha az nagy nevekért van, hogy mondhassa: „Én megjövendöltem azt, pontosan úgy történt meg.” Most, látjátok az téves pont ott, először is.