Jelenések 19:9
„És monda nékem: Írd meg; boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.”
1956.10.04 – Egy esküvői vacsora
Ő azt kérdezte: „Kiihatjátok-e azt a poharat, amit én kiiszom? Felöltözhettek, vagy megkeresztelkedhettek-e ugyanazzal a keresztséggel, amivel én megkeresztelkedem?” Azt mondta: „Meg fogtok.” Ámen. A Szent Szellem, ami Krisztusban volt, a hívőbe jön, amiben van a meghívás a vacsorára. És őt úgy számítják, mint egy fiú, mert az Atyának a részévé válik, egy gyerek. Tudom, hogy őrültnek hangzom, de ha az vagyok, csak hagyjál így. Boldog vagyok így. Én jobban érzem magam így, mint amikor rendben volt a gondolkodásom. Ó, ez csodálatos, kimondhatatlan öröm és telve dicsőséggel.
És amikor bejön az a ruha, van egy kicsi, elrejtett erő, ami lejön a szívedbe, hogy a pokol összes ördöge se tudjon rávenni, hogy kételkedj ebben. Az az elrejtett erő, nem valami nagy dolog, felírva a homlokodra, és egy teológiai doktor, így ide írva… Ez egy elrejtett belső erő. Ámen. Ez volt Isten programja, mióta az első bárány meg lett ölve.