2.Mózes 33:21
„És monda az Úr: Ímé van hely Énnálam; állj a kősziklára!”
1958.04.06. – Tudom, hogy az én Megváltóm él
Abban a nagy órában, abban a nagy pillanatban, abban az időben, amikor Isten elvitte Jóbot arra a szent fövenyre, ahová Ő elvisz minden hívőt egy megtapasztaláshoz, a sivatag mélyére, úgy, mint Mózest. A kis, titkos kamrába, ahová Ő elvitt téged is. A szenes fészerbe, ahol én megkaptam Azt. Istennek vagy egy helye, egy célja, és egy ideje. És amikor Jóbot ebbe az állapotba juttatta, Ő elvitte a szent fövenyre, mert ki akart neki jelenteni valamit, ami soha nem múlik el.
Ó, az a szent föveny! Neki minden valódi gyermekét el kell oda vinnie. Elvisz azokra a helyekre, ahová egy ördög sem juthat el soha. Nincs tanár, aki azt kimagyarázhatná. Ő ad neked valamit, ott azon a fövenyen, abból megtapasztalásból, amit soha nem fogsz elfelejteni, amíg a korok telnek. Nem számít, milyen istentelenné válik az édesanyád, az apukád, a férjed, feleséged, a társaid. Minden valódi hívőnek megvan az a hely, ahol Isten találkozott ővele. Egy sincs, akinek kimaradna. Minden hívőnek megvan. Minden személy, aki Isten Királyságából született, ismeri azt a helyet, azt a percet, azt az órát, ahol Isten megragadta őt, és azon a szent fövenyen az égő csipkebokor jelenlétében Ő tett valamit azzal a hívővel, amit a világ összes gondolkodásmódja sem tud tönkretenni. „Ezen a sziklán építem fel a Gyülekezetemet, és a pokol kapui sem pusztíthatják el azt.” Ezen a Kősziklán, a feltámadt Jézus szellemi kijelentésén! Ezen a Sziklán!