Zsidók 2, 9-10
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő volt, hogy akiért van és aki által van minden, sok fiakat vezérelve dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”
1959.04.12. – Mit hallasz Illés?
John Sproul, az egyik barátom, elvitte a feleségét egy utazásra, a Lotaringiai La Sallba, Franciaországba. És az idegenvezető végig vezette őket egy bizonyos kerten, és mutatott nekik egy szobrot az Úr Jézusról. És Sproul testvér azt mondta, hogy nézte azt a szobrot. Így szólt: „Mire gondolt a szobrász? Nos, egyáltalán nem látok szenvedést Krisztuson. Nem látok semmit, egyszerűen csak olyan, mint egy szobor. Mit jelent ez?” És az idegenvezető azt mondta neki: „Sproul úr, ön talán kritizálja azt a szobrot?” Azt válaszolta: „Igen. Nem tudom mire gondolt a szobrász.” Azt mondta: „A lényeg az, hogy ismerned kell, mi volt a szobrász elméjében, mielőtt megértenéd, mit próbált tenni.” Azt mondta: „Most jöjjön le ide!” Lement a kereszt lábához, és ott volt egy pad. Azt mondta: „Térdeljen le!” „És most nézzen fel!” És Sproul úr azt mondta, azt hitte, hogy megszakad a szíve. Ott volt bemutatva minden gyötrelem, amin Jézus átment a kereszten. Így szólt: „Látja uram, ezt a szobrot úgy készítették, hogy letérdeljen, és felnézzen arra, nem úgy, hogy félreálljon, és átnézzen azon.”