Róma 1:22
„Magukat bölcseknek mondván bolonddá lettek.”
1955.09.11. – A nem szívesen látott Krisztus
Tehát hogyan történhetett? Hogy lehetett ez? Hogyan engedte a szolga, hogy Jézus elmenjen mellette? Itt van Ő, a vacsoránál, mosatlan lábakkal. Ott ül a sarokban. Óóó, bárcsak az a szolga lehettem volna. Bárcsak átvehettem volna a helyét. Itt van Jézus, valahogy…
Ó, persze Dr. Jones lábait megmosta. A többiekét is. Azokét megmosta, és megkente őket. Simon csókkal üdvözölte. És ott állnak jól szórakozva. „Ó, Dr. Jones, tudod mit? Ott ennél-és-ennél a minap, ennél-és-ennél a farizeusnál… Emlékszel erre-és-erre a farizeusra? Emlékszel?” Ó, annyira elfoglaltak az ügyeikben, hogy nem veszik észre (Branham testvér négyszer kopog a szószéken – a szerkesztő), hogy bejött Jézus.
És azon tűnődöm, hogy ma mi nem vagyunk-e annyira elfoglalva azzal, hogy metodisták vagy baptisták, vagy presbiteriánusok vagyunk, hogy elmulasztjuk meglátni, hogy bejön Jézus. Ó Istenem, légy irgalmas!