I Korinthus 4:20
„Mert Isten királysága nem szavakban áll, hanem erőben.”
1955.07.31. – A bizonytalan hang
Amikor a pünkösdi emberek bementek a Pünkösdbe, ők csak emberek voltak, amikor oda felmentek. De hirtelen, mialatt ott voltak, félni kezdtek. Az ablakok be voltak zárva, az ajtók is zárva voltak. Ők féltek az üldöztetéstől. Jó gyülekezeti tagok voltak ez idáig. Ők megkeresztelkedtek a vízben ez idáig. De nekik nem volt meg az az elrejtett Erő. Nekik nem volt meg az a bizonyosság. Egyikük azt mondta: „Ha Te vagy… Hadd tegyem a kezeimet az oldaladba! Hadd tegyem az ujjaimat a szegek helyébe, a kezeden!”
Egy másik azt mondta az asszonyoknak: „Ó, az bolondság! Nem is láttatok semmit.”
De amikor felmentek a lépcsőkön, és bementek a felházba, hirtelen hang jött a Mennyből, és leszállt az elrejtett Erő. Az beléjük jött. Azután kimentek az utcára, örvendezve és dicsérve Istent, prédikálták az evangéliumot, Istent magasztalva. Nekik már voltak rejtett Erőik. Rejtett Erőik voltak, amiről a világ semmit sem tudott.