I Péter 4:17
„Mert itt az idő, hogy az ítélet elkezdődjön Isten házán: és ha először az velünk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?”
1963.09.01. – Vészkiáltás
És, figyeljétek meg, ő nem volt önző. Amikor Isten meghallgatta, és megválaszolta az imáját, és adott neki egy fiút, ő visszaadta azt Istennek. És mivel nem akart önző lenni, miután Isten megválaszolta az imáját, Ő egy prófétát adott neki. Ó, az egy extra áldás volt. Ó, annyira telve van azokkal, azokkal a kis extra dolgokkal, amiket Ő ad. Nem csak egy fiút, hanem egy prófétát. És előtte nem volt nyílt látás, sok-sok éven át Izráelben. Sámuel volt az első próféta sok-sok év után, mert egy anya vészkiáltásba jutott; neki nem lehetett gyermeke, és meghaladta az a kort, meghaladta a gyermekszülés idejét, valószínűleg hatvan, hetven éves lehetett. És kétségbeesetten imádkozott, neki kell, hogy meglegyen ez a gyermek! Mi volt az? Isten szólt hozzá, kétségkívül.
Te nem juthatsz vészkiáltásba addig, amíg Isten nem szól hozzád. Ó, Gyülekezet, kelj fel, és rázd meg magad! Csípd meg a lelkiismereted, ébreszd fel magad ebben az órában! Vagy vészkiáltásba jutunk, vagy elveszünk! Éppen most jön elő valami az Úrtól! Tudom ezt, mivel az ÍGY SZÓL AZ ÚR! Éppen most jön elő valami, és mi jobb, ha vészkiáltásba kerülünk. Az Élet és halál kérdése. Az átmegy közöttünk, és mi nem fogjuk meglátni azt.