Jelenések 1:17-18
„Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön örökké, ámen. És Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.”
1954.12.04 – Isten tökéletesíti a Gyülekezetét
Szinte látom Őt, ahogy lemegy a pokolba, ahol az ördög van. Kopog az ajtón. Az ördög megkérdi: „Ki van ott?”
Ő azt mondja: „Nyisd ki!”
És szinte látom, ahogy az ördög kinyitja az ajtót. „Ó, végre megérkeztél, ugye? Aha.” Azt mondja: „Végre a kezemben vagy. Azt hittem elkaptalak, amikor megöltem Ábelt. Azt hittem elkaptalak, amikor elvettem a próféták életét. Biztos voltam benne, hogy elkaptalak, amikor Jánost lefejeztettem. De most megvagy.”
Szinte hallom, ahogy csörgeti a pokol és halál félelmetes kulcsait az oldalán. A kulcsokat, melyek az embereket bezárva tartották. Oly sok éven át csörgette. Jézus azt mondja: „Én vagyok az Isten Fia. Én vagyok az élő Isten szűztől született Fia. Többé nem blöffölhetsz az embereknek. A Vérem még nem száradt meg a kereszten. Kifizettem a teljes árat őértük, minden bűnösért. És most ők szabadok. Add ide nekem a halál és pokol kulcsait!”
Emlékezz, amikor feltámadt, azok Nála voltak. Igen, uram. „Add ide azt a kulcsot! Többé nem félemlíted meg őket. Az Én népem, aki hisz bennem nem fog többé félni.” És szinte látom, ahogy arcon üti az ördögöt és elveszi a kulcsokat és a Saját oldalára akasztja és elindul a dicsőségbe, elindul az egekbe.