Zsoltárok 46:1
„…Isten a mi menedékünk és erőnk, valóságos segítség a bajban.”
1961.02.13. – És a te magod birtokolni fogja az ellenségei kapuját
Éppen akkor, amikor készen álltak, hogy megtegyék az utolsó lépést, látom Őt, amit feláll. A papi köpenyei lehullanak körülötte ott, ahol ma este ül, azok véresek, miközben közbenjárást végez a megvallásunk alapján, mert azért halt meg, hogy megtegyen bármit, amit kérünk.
Hol tart a hitünk Őbenne? Ott Ő feláll, arrafelé int, és itt jön mellette egy nagy fehér felhő. Ő rálép, hívja az keleti szelet, az északi szelet, déli szelet és nyugati szelet, hogy vezesse őket, mintha lovak lennének. Kinyúl és megragadja a cikázó villámot, és csattint vele az égen. Még mielőtt beléphettek volna oda, ott volt a tüzes kemencében velük. Ott állt benn egy nagy pálmalevél legyezővel ami valahonnan az Élet Fájáról volt, és azzal hajtotta így róluk a tüzes lángnyelveket. Azt mondta: „Én meg akarom ezt beszélni veletek gyermekeim. Tudom, hogy ti Ábrahám magva vagytok. Én adtam az ígéretet, és azért vagyok itt, hogy megválaszoljam.” Miközben távol tartom a tűzlángokat. Ó, igen! Kinyitották az ajtót. Azt kérdezték, „Hány embert dobtatok be oda?”
Azt mondták, „Hármat.”
Így szóltak, „Még egy van ott bent, és Ő úgy néz ki, mint az Isten Fia.” Az volt. Miért? Miután megpróbáltattak, birtokba vették az ellenség kapuját. Ámen.