Galata 5:26
„Ne vágyjunk hiábavaló dicsőségre.”
1955.08.07. – Büszkeség
Az amerikai emberek a televízión keresztül, és a show-műsorokon keresztül, olyan sok megjátszást látnak, hogy ők maguk is megjátszásokká váltak; ez túl szomorú. És ez bejött a gyülekezeteinkbe is. Színészek. Hmmm. Isten nem akar olyat. Távol legyen tőlünk, hogy színészek legyünk! Legyél önmagad! Isten akarja, hogy úgy legyél. Sajnálattal nézem, amikor valaki megpróbál valami olyat tenni, amire nem képes.
Micsoda szégyen! Megfigyeltem sokszor, hogy Isten gyönyörű hangot ad az embereknek, egy tehetséget, és aztán ők túlképzik azt. Nagyon nem szeretek egy túlképzett hangot hallani, amikor kiállnak énekelni és egy olyan hangot vesznek, amit olyan hosszan kitartanak, hogy elkékül az arcuk, csak hogy megmutassák a gyülekezetnek, hogy meddig tudják tartani. És amikor újra lejönnek, az emberek nem Istent dicsőítik, mert a gondolataik a saját hangjukon jár.