Zsoltárok 46:10
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én vagyok az Isten…”
1956.02.18. – A legrosszabb bűnös a városban
Bárcsak ott állhatnék, ahol ő. Bárcsak ott állhattam volna azon a helyen, ahol ő állt. Tudjátok mit tennék? Ó, nem annyira érdekelnének a gyülekezeti ügyek; arcomra esnék és azt mondanám: „Drága Úr Jézus, Élet Ura, add nekem a Te megbocsátó kegyelmedet,” ha lehetőségem lenne megállni előtte.
Hiszem, hogy ilyen érzés van mindenkiben itt ma este. Mi ugyanezt tennénk. De ma ez épp úgy van, mint akkor. Annyira elfoglaltak vagyunk sok dologban, amit tennünk kell a gyülekezetben, sok dolog, amit a gyülekezet elvár tőlünk, és olyan sok helyre el kell mennünk, hogy igazából sokszor elmulasztjuk megragadni a lehetőséget. És talán valamelyik este el kell mennünk, hogy gyakoroljunk az énekszolgálatra. Vagy valami mást kell tennünk. Valamit, ami talán vallásos természetű, de amikor a Szent Szellem szól a szívedhez, a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy mindig válaszolsz, nem számít, mi az, hogy éjszaka hány óra van, vagy milyen feladatod van. Mert lehet, hogy Ő nem fog szólni hosszú ideig, vagy talán soha többet.