Lukács 9:56
„Mert az ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem, hogy megtartsa.”
1961.04.16. – Ábrahám és magva ő utána
Ne nézz magadra; nézz az Áldozatodra! Isten nem rád néz; Ő a te Áldozatodra néz, ki Krisztus. Ne nézz magadra! Én nem vagyok méltó; te nem vagy méltó; senki nem méltó; de Ő Az. Nem arra számítok, amit én tettem, ami én vagyok, vagy én… én soha nem tudnám azt megtenni. Hanem arra nézek, amit Ő tett. Ott van, amiben bízok: amit Ő Tett. Ő az én áldozatom. Én nem vagyok méltó a gyógyulásra. Nem, uram. Uram, nekem régen meg kellett volna halnom, soha nem is kellett volna megszületnem. De élek; Örök Életem van; a Mennybe megyek. Miért? Mert Ő megtette azt helyettem. Ő volt az. Ő vette át a helyemet. Én kacskalábú és kancsal voltam, mindenféle állapotban, de Ő átvette a helyemet. Szellemi értelemben, én teljesen el voltam torzulva, és össze voltam zavarodva; de Ő átvette a helyemet, hogy így engem Isten tökéletes fiává, Isten tökéletes lányává tegyen. Az Ő áldozata tette meg azt, nem én. Nekem semmi közöm ahhoz. Én úgy is alaktalanul születtem. Den nem abban bízom, amit én tettem. Abban bízom, amit Ő tett (látjátok?), ami Ő volt, az volt az.