János 14:18
„Nem hagylak titeket árván: Eljövök hozzátok.”
1951.05.08. – A hit a valóság
Nemrég a kislányom felhívott engem, amikor itt voltam a minap. Valahogy elgondolkodtatott. Azt mondta, „Apa, azt akarom, hogy gyere haza.”
Azt mondtam, „Drágám, küldtem neked egy babát Texasból.”
Azt mondta, – ő csak négy éves. Azt mondtam, „Küldtem neked egy babát drágám.” Azt mondta, „Megkaptam apa.” És azt mondta, „Akarom, hogy gyere haza, apa.”
Azt mondtam, „Hát, drágám, küldtem neked egy kis nyuszit Chattanoogából.”
Azt mondta, „Megkaptam apa. De azt akarom, hogy gyere haza.” Érted?
És mondtam, „Nos, drágám, apa…”
Ő azt mondta, „Apa, szeretlek téged, és szeretem az ajándékokat, amiket adsz nekem, de én apát akarom.”
Ez az. Az összes Ajándéka csodálatos, de én Apát akarom. Szeretem az Ő ajándékait, hallani Őt a megnyilvánulásokban, Isten dicséretét, és kiabálást, és gyógyítást, és nyelveken szólást, és nyelvek magyarázatát is, az összes különböző ajándékot. Szeretek leülni és nézni azokat. Nekem nincsenek meg azok, de szeretem nézni őket, miközben működnek a gyülekezetben. De mindezek után, én Jézust akarom, én Őt akarom. Az ajándékai jók, de akarom, hogy legyen itt bent az, Aki adta. Értitek? Így van.