75 Egyszer Cézár nagy ünnepet és nagy felvonulást akart rendezni és azt mondta: „Szeretnék egy méltó férfit, aki mellettem lovagolna.” Minden tiszt kifényesítette a pajzsát és elrendezte a tolldíszét és igazán csillogóvá tették a kardjukat és így vonultak Cézár elé, az ő nagy felekezeti ruháikban. Így menve: „Cézár, látod, ki vagyok?” Cézár ült, és nézte őket, nézte őket.
Arra jött egy öreg kis katona ütött-kopottan, forradásokkal, meghajtva a fejét.
Szólt neki: „Várj egy percet! Gyere ide! Mit csinálsz te így, tele forradással?” Azt mondta: „Hol kaptad ezeket a forradásokat?”
Azt válaszolta: „Kint a csatamezőn, ahol érted harcoltam.”
Azt mondta: „Gyere fel ide; te vagy az, aki mellettem fog lovagolni.” Így igaz.
Pál azt mondta, „A testemben hordozom Jézus Krisztus jegyeit.” Amikor a harcnak vége lesz, amikor egy nap az utolsó szolgálatot elprédikáljuk, utolsó alkalommal csukjuk be a Könyvet, elénekeljük az utolsó éneket, elimádkozzuk az utolsó imát, és amikor… Egy nap véget ér a küzdelem számomra; a küzdelem véget ér számodra. Nem kell aggódni, mert azután találkozni fogunk Melkichédekkel, a nagy Főpappal, Isten nagy Főpapjával, a mi Úr Jézus Krisztusunkkal, Aki úrvacsorát fog kiosztani nekünk és leül, miután vége a harcnak. Amíg van idő, ragadjuk meg azokat a Lótokat és amit tudunk és próbáljuk meg kihúzni őket Szodomából, mert ezt kell tennünk.
