Jónás 2:8
„Akik hazug hiábavalóságokra néznek, elhagyják azt, aki könyörülhet rajtuk.”
1951.10.03. – Hiszed-e ezt?
Nem számít, mennyire ilyen-olyan vagy amolyan, kell, hogy valami megüssön téged testvérem, ez életbevágó; és azzal örökre el van intézve. Ez a hit. Jézus a te megvallásod Főpapja. Bármit, amiről megvallod, hogy Ő megteszi, meg fogja Tenni. Te….
Sok ember a tüneteket nézi. Azt mondod, „Nos, Branham testvér, a kezem nem is egyenesebb.” Soha nem is lesz, amíg arra nézel. Nem arra nézünk; Isten ígéretére nézünk.
Ha a tünetekről beszélünk, nézzük meg Jónást, ott lenn, a bálna gyomrában. Ha valakinek lehettek tünetei, akkor neki voltak; visszacsúszva, a háta mögött összekötött kezekkel, kint a tengeren, vihar jött, kidobták, egy bálna lenyelte, lement a tenger fenekére. Minden hal, amikor… amikor eszik, lemegy és megpihenteti az úszóit a tenger fenekén. És az ott volt lent gyomrában egy visszacsúszott prédikátorral, aki ott feküdt a parton, a… lenn a tenger mélyén, viharral a tengeren. Visszacsúszva, micsoda állapotban volt! Ha erre nézett, egy bálna gyomra, ha arra nézett, egy bálna gyomra, mindenhol ahová csak nézett, egy bálna gyomra volt. Tudjátok mit mondott? Azt mondta, „Nem nézek arra a bálna gyomorra.” Azt mondta, „Azok hazug hiábavalóságok.” Azt mondta, „Uram, még egyszer feltekintek a Te szent templomodra.” Hallelujah! Nem a bálna gyomrát látta, ő Isten templomát látta.