2020.07.26. Vasárnap

Jónás 2:9
„De én hálaadás hangjával hozok áldozatot neked; megfizetem amiért megesküdtem. A szabadulás az Úré.”

1954.04.04. – Buzgón küzdeni a hitért
Ó, Isten helyre akarja állítani a hitet, amely egykor a szenteknek adatott. Azt mondod, „Branham testvér, az az a hit?” Ne vedd a metodista szertartást, a baptista szertartást, vagy a pünkösdi szertartást, vedd a Bibliát! Lássuk, mit tettek ők! Mind a felső szobában voltak összhangban, és hirtelen ugyanaz a sebesen zúgó szél jött a mennyből, betöltötte az egész házat, ahol ültek. Mit mondanál? Ők azt mondták, „Ó, nem tudom, tegyem-e ezt, vagy ne. Ha kimegyek, ki fognak engem gúnyolni. Ha mondok valamit, nos ’Ő azt mondta, hogy menjek ki.’” Nem, uram. A Szent Szellem eljött hozzájuk, ahhoz a csomó kis gyávához. Ők életet kaptak és kimentek az ablakokon és ajtókon, ki az utcára, és úgy viselkedtek, mint egy csomó őrült, és tántorogtak, és visítoztak, és kiáltoztak és minden, mint egy csomó részeg ember; amíg annak a napnak a szertartásos gyülekezete azt mondta, „Ezek az emberek tele vannak új borral.”
És figyelj, testvérnő, te, aki olyan méltóságteljes vagy, a varrókörben, a gyülekezetekben és így tovább, és olyan társadalmi helyed van Lousville-ben, New Albanyban, és Jeffersonville-ben, az áldott szűz Mária is ott volt abban. És ha a Mindenható Istennek fontos volt az áldott szűz Mária, és nem engedte őt a Mennybe menni addig, amíg meg nem volt az a megtapasztalása, hogy fogsz te odajutni bármivel, ami híján van annak?