I. Korintus 15:55
„Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (Károli fordítás)
1953.03.26. – Izrael és a Gyülekezet 2. rész
Az öreg Pál! Ők épp a kivégzőhelyét építették, ott kint, és azt mondták, „Tudod mi az, fiú? Le fogják vágni a fejedet.” „Tényleg? A jó harcot megharcoltam. A futást befejeztem. A hitet megtartottam.”
„Hé! Te mit fogsz mondani, mielőtt meghalsz?” A halál azt mondta: „Ó, te kis horgas-orrú zsidó! Tudom, hogy megostoroztak, és elhagytak a… így tovább, és ezt tették, azt, vagy valami mást, de most az enyém vagy.” Ő odanézett. A halál azt mondta, „Ráveszlek, hogy remegj és reszkess.”
„Ő azt mondta, „Halál, hol a te fullánkod?”
Ott kint volt a sír, és a sár (az a római katona sárt dobált, hogy rárakja ott), azt mondta, „Enyém leszel.”
Azt mondta, „Ó, halál, hol a te fullánkod? Sír, hol a te győzelmed?” „De dicsőség Istennek!”
A sír azt mondta, „Enyém leszel. Be foglak takarni, el foglak emészteni. A férgek felfalnak téged. A csontjaid újra porrá lesznek.”
De Pál azt mondta, „Nézd ott azt az üres sírt Én Őbenne vagyok! Halleluja! Újra felkelek azon a reggelen és koronát kapok, amit az Úr, az Igaz Bíró fog odaadni nekem. Nemcsak nekik, hanem mindnyájuknak (még azoknak is a Branham Imaházban), „akik szeretik az Ő megjelenését.” Ámen! Biztosan!