Zsoltárok 37:23
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.” (Károli fordítás)
1954.12.12. – Ő Magára esküdött
Csak járj, nem véve tudomást a félelemről! Járj, nem véve tudomást a kritikákról! Járj, nem véve tudomást a világról! Járj, ahogy Krisztusban jársz, járj Ővele! Nem figyelve jobbra, vagy balra, csak menj tovább; ha valami feljön a gyülekezetben, járj Istennel! Halleluja! Ha betegség súlyt le rád; járj Istennel! Ha a szomszéd nem szeret téged; járj Istennel! Csak járj továbbra is Istennel!
Énok, egy nap, úgy járt. Tudod, mit tett? Végigment egészen Haza, Istennel; olyan messze ment az úton, hogy nem akart többé visszajönni. Ámen!
Járj Istennel! Ha a doktor azt mondja, hogy meg fogsz halni; járj Istennel! Igen. A doktor azt mondja, hogy nem tudsz… Nos, te járj Istennel! Csak járj Istennel, ez minden! Mert Isten megígérte neked: „Nem hagylak el téged, és el sem távozom tőled. Veled leszek a világ végezetéig.” És megesküdött ama szövetség által, amit neked ad, hogy Ő meg fogja azt erősíteni. Akkor csak járj Istennel.
Neked lesznek hegyek és völgyek. Ne aggódj! Végig kell menned a tövises helyeken, az éles kövek között, a blöfföléseken át le a hegyoldalon; fel a hegyeken át, vizeken át, de járj Istennel! Igen, uram. „Olyan sok hegyet meg kell másznunk felfelé az úton,” hallottátok a régi éneket, „de milyen kicsinek fog tűnni, amikor eljutsz az út végéig.” Ó, ó! Csak nézzetek oda, mind arra, ami volt, nézzetek vissza a lábnyomaitokra; nem lesz nagyon sok!