Mózes 5. könyve 32:11
„Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket.” (Károli fordítás)
1961.01.22. – Ahogy a sas felkavarja a fészkét
Ez az, ahogyan az Apa Sas az Ő kicsinyeire gondol, ahogy körülöttük lépdel. Odakiált nekik; ők visszakiáltanak. Azt mondja: „Ez az! Én vagyok az, aki volt.”
„Ámen, Apa!”
“Én vagyok az, aki van.”
„Ámen, Apa!”
„Én vagyok az, aki eljövendő.”
„Ámen, Apa!”
„Én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké.”
„Ámen, Apa!”
„Én még mindig Gyógyító vagyok.”
„Ámen, Apa!”
„Én még mindig adom a Szent Szellemet.”
„Ámen, Apa!”
„Én ugyanaz vagyok, tegnap, ma és mindörökké.”
„Ámen, Apa!”
„Ámen!”
A kis öreg varjú azt mondja, „Kár, kár, kár.”
„Te kis héja, miről kiáltozol? Menj ki a készekből. Kis keselyű, te akkor sem tudnád megenni a sas eledelt.” Így van! Ó!