I Korinthus 2:8
„…ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg..” (Új fordítású Károli Biblia)
1963.12.29E – Fordítsd el szemeidet Jézusra
A római katona a keresztnél, Jézusra nézett.
Miután a föld megélte már az ideges lesúlytottságát, remegett, amíg a hegyek sziklákat sajtoltak ki. És a Nap lement délben, és besötétedett. A csillagok nem jelentek meg, hogy fényüket adják. És a földből sziklák és földrengés tört elő. És cikk-cakkban söpört végig a villám az égen; és a templomi kárpit kettérepedt a tetejétől az aljáig. Az emberek futkostak és kiabáltak, nem tudták, hogy mi történt.
És az a római katona, aki segített Őt odaszögelni, és átszúrta az Ő szívét, és azután odanézett, de már túl késő volt. Odanézett és hitt, de már túl késő volt számára, hogy higgyen. Amit tett, az megpecsételte a sorsát; átszúrta dárdáját a Megváltó szívén. Már túl késő volt.
Vajon hány római tette ugyanezt a dolgot ma, és fogja tenni ugyanezt.