Ap.csel.20:24
„De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (Károli Biblia)
1962.12.30. – Abszolút
Igen. Ezen dolgok közül egy sem mozdít engem, mert odavagyok kötve a horgonyhoz. „Ó, mióta találkoztam Vele,” mondta Pál, „azon az úton én oda vagyok kötve ahhoz a horgonyhoz. Ő megfordított engem. Elindított engem egyenesen a másik irányba.” Emlékezzetek, Pál is egy szervezethez tartozott, a legnagyobbhoz az országban, de hozzá volt kötve az abszolúthoz.
Figyeljetek. Akarok nektek mondani valamit. Neki volt egy terve azzal, hogy megmentett engem. Volt egy célja, hogy megmentett engem; volt egy célja, hogy megmentett téged. És elhatároztam, az ő akarata által, hogy elvégzem azt, hogy nem adok hozzá semmit, vagy veszek el abból. Jelenések 22:19, ha le akarjátok azt írni. Rendben. „Bárki, aki elvesz…” Elhatároztam. Készülök elhagyni a gyülekezetet, és tudjátok ezt. És így elhatároztam, hogy ezzel az evangéliummal maradok addig, ameddig élek, Isten segítségével. Hú! Emlékezzetek, itt van a kegyelem. Milliók haldokoltak a bűnben, amikor Ő megmentett engem. Ki voltam én, hogy megmentett? Neki volt egy célja, hogy megmentett engem, és én elhatároztam, hogy elvégzem azt a célt. Nem érdekel. Lehet, hogy a végére érek talán elég hamarosan. De bármi is az, én még mindig le vagyok horgonyozva. Soha nem másítottam meg.