Galaták 2:20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem és Önmagát adta érettem.”
1960.05.22e – Fiúvá fogadás 4. rész
Mondd azt egy halott embernek, hogy ő egy képmutató és figyeld, hogy mi fog történni! Rúgj bele az oldalába és mondd neki: „Te öreg képmutató, te,” – és ő nem fog szólni egy szót sem. Így van, csak ott fog feküdni.
Egy embert, aki halott Krisztusban, nevezhetsz képmutatónak, nevezheted bárminek, aminek csak akarod, soha nem fog kiállni ezzel kapcsolatban. Annyit tesz, hogy elhúzódik valahová és imádkozik érted. Így igaz. De, ó, néhányuk nagyon is életben van. Ezt gondolom arról, hogy nekünk halott embereket kellene eltemetni. Azokat, akik halottak Krisztusban, azokat temetjük el a vízben. Néha túl sok embert temetünk el élve, túl sok rosszindulat és viszály, túl sok van a gyülekezetben. Mi nem tudjuk ezt különválasztani, de Isten igen. Ő ismeri a népét. Ismeri a juhait. Ő ismer minden hangot. Ismeri a gyermekeit. Tudja, hogy kit hívott ki, tudja, hogy kit rendelt el eleve. Ő tudja, hogy kinek adta oda ezeket a dolgokat, amiken keresztül megismerteti Magát. Hogyan… Isten meg tud bízni a gyermekeiben, azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek, tudva, hogy pontosan azt fogják tenni.