Ezékiel 34:12
„Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.”
1958.10.03 – A láthatatlanra nézni
Ez egy furcsa dolog, hogy az ember, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, és Ő arra hívta el, hogy hitben járjon, higgye, hogy Isten létezik, azt választja, hogy látásban jár hit helyett, miután az ő felépítése, a lénye mindaz, ami benne lakozik, Isten hasonlatosságára készült. És Isten az a nagy Jehova, aki azokat a dolgokat, amik nem voltak, úgy szólítja, mintha lennének. És az ember, aki úgy lett alkotva, hogy ilyen módon éljen Istennel, mégis azt választja, hogy a saját látása alapján jár. A saját főnöke akar lenni. Nem akarja, hogy bárki megmondja neki, hogy mit tegyen. Egyszerűen csak az ember természete. Ez be lett bizonyítva az Édenkertben, amikor elvesztette a közösségét Istennel azáltal, hogy azt választotta, hogy a saját útját járja, hogy senki ne uralkodjon fölötte.
De az ember olyannak lett alkotva, mint a bárány. És egy bárány nem tudja megtalálni a visszavezető utat, nekem azt mondták. Amikor az eltéved, akkor teljesen el van veszve. És így van az emberrel is. Amikor eltéved, akkor teljesen gyámoltalan. Muszáj, hogy legyen egy pásztor, aki vezeti őt.