Titusz 2:13-14
„Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; Aki Önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”
1963.07.07. – Közösség
Hadd hozzam ezt a lényegként: amikor az Ige, ami Krisztus, megítél minket, Ő fenyít bennünket. Ha helytelen dolgot teszünk, nem élünk méltóan ehhez az Igéhez, akkor az Úr által fenyíttetünk. És amikor az Úr fenyít minket, az azt jelenti, hogy helyreigazít minket, hogy a világgal együtt el ne ítéltessünk.
Nem vagyunk a világból. Mi különbözünk a világtól, egy más életet élünk, egy elválasztott életet. Nekünk soha nem szabad a világ életét élnünk, és kereszténynek lennünk. Nekünk egy különálló életet, egy más életet kell élnünk. Nem úgy értem, hogy társasági körökben, hanem úgy értem, hogy nekünk egy eredeti szentségben kell élni az életünket, hogy a Szellem gyümölcsei láthatóak legyenek bennünk. Szelídség, gyengédség, türelem, hosszútűrés és hit; a Szellem gyümölcsei.