II.Péter 3:11-13
„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.”
1965.01.24. – Vajúdás
Ha a világnak meg kell szülnie egy új világot, akkor mi is vizsgáljuk meg a földön látható szülési fájdalmakat. Ebből aztán meglátjuk, hogy milyen időben is élünk, és hogy mennyi van még hátra a világ vajúdásából.
Az első világháború egy nagy szülési fájdalom volt. A világ vajúdásának az egyik első nagy fájdalma, mert abban az időben már megjelentek a bombák, a gépfegyverek és a mérges gáz. Emlékezzetek csak… Talán sokan nem emlékeztek rá. Úgy nyolc éves kisfiú lehettem akkor, de emlékszem, hogy az emberek mennyit beszéltek mustárgázról és a klórgázról: úgy tűnt, hogy az egész csak akkor vette kezdetét, de az emberek már arról beszéltek, hogy az egész földet fel fogják égetni velük. Mindenkit megölnek azok a gázok. Beszéltek róla, hogy a szél mindenfelé fújja ezeket a gázokat, és mindenki halálosan félt a mérgező gáz fegyverétől. Akkor ment keresztül a világ az első szülési fájdalmán.
Most pedig látjuk, hogy megvolt a második világháború is. A föld szülési fájdalmai minden alkalommal egyre nagyobbak és egyre erőteljesebbek. A föld majdnem belehalt az atombomba feltalálásának idejébe, mert azzal egy egész várost el lehetett pusztítani. Sokkal nagyobb fájdalom volt ez a föld elpusztításában, mint az első világháború okozta szülési fájás.
A föld tudja, hogy már közel van az ő szülésének órája. Ezért annyira ideges és izgatott, mert most már olyan hidrogénbombák és légi fegyverek is vannak, amelyek az egész világot is elpusztíthatják. Egyik nemzet fél a másiktól, még ha a másik csak egy kicsi nemzet is. Olyan rakétáik vannak, amelyekről azt mondják, hogy a csillagokig tudják őket irányítani, és hogy a világon oda lőhetik ki őket, ahová csak akarják.
A minap hallottam a hírekben, hogy Oroszország azt állítja magáról, hogy a mi nemzetünket el tudja pusztítani anélkül, hogy nekik bajuk esne. És mi nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk ezzel kapcsolatban. Mindenkinek ilyen állításai vannak, és azok igazak is. Az emberek… A tudomány betört Isten laboratóriumába, és ebben addig fognak haladni, amíg el nem pusztítják önmagukat.
Isten mindig megengedi, hogy a bölcsesség elpusztítsa önmagát. Isten semmit sem pusztít el. Az ember önmagát pusztítja el a bölcsesség által, ahogy azt kezdetben is tette, amikor a Sátán bölcsességéhez nyúlt Isten Igéje helyett.
A világ tudja, hogy már nem sok ideje van hátra. És ezt nem bírja elviselni. Hiszem, hogy Oroszország egy napon tényleg elpusztítaná a mi nemzetünket, ha biztos volna abban, hogy saját maga megmaradhat. Bármelyik kis nemzet képes volna erre, de félnek, mert tudják, hogy a világ nem maradhat meg a maga pályáján ilyen állapotban. A világ tehát tudja, hogy annyira nagyok a szülési fájdalmai, hogy bele kell halnia. Nemsokára itt van már az új születés.
Én hálás vagyok ezért. Belefáradtam már ebbe a világba. Mindenki tudja, hogy a halál, a fájdalom és mindenféle ellentmondások helye ez. Örülök neki, hogy a világ előbb-utóbb elmúlik és örülök annak, hogy addig már nem sok idő van hátra. Ahogy János mondta: “Bizony, jövel, Uram Jézus!”