Jelenések 1:17-18
„Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké, Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.”
1960.05.18. – Fiúvá fogadás 2. rész
Körülnézett a tanítványaira és azt mondta: „Szólhatnék az Atyámnak és küldene tizenkét légiónyi Angyalt, ha azt akarnám.” Pilátus ezt nem hallotta, tudjátok.
„Ha Te vagy! Ha Te vagy. Ó, nem Ő az. Hát nézzétek, Ő vérzik. Hé, néhányan, ti katonák, menjetek oda és köpjetek az Arcába!” Leköpték, gúnyolták, marokkal tépték a szakállát. „Ó, ez nem Ő! Nem, nem Ő az! Majd az én fullánkomat Belé mélyesztem, srácok. El fogom kapni most ott fent. Most elkaptalak!”
Amikor Ő utoljára felkiáltott: „Eli! Eli! Én Istenem! Én Istenem!” Az egy ember volt. „Miért hagytál el engem?”
A Gecsemáné kertjében a kenet elhagyta Őt, tudjátok, neki bűnösként kellett meghalnia. Ő bűnösként halt meg, tudjátok ezt; nem az Ő bűneiért, hanem az enyéimért és a tieitekért. Itt jön be az a szeretet, ahogy Ő átvette az enyémet! Ó, halleluja! Hogy Ő átvette az enyémet!
És ott volt Ő, nem tudta megnyitni a száját. A fullánkos azt mondta: „Tudjátok, úgy hiszem, hogy Ő csak egy átlagos ember. Ő nem szűztől született, mivel a fullánkomat Belé mélyesztettem.”
És itt jön, belevágta a fullánkját, de ez egyszer pórul járt! A fullánkja akkor ki lett tépve. Nem tud többé szúrni azóta; otthagyta a fullánkját. Feltámadva a harmadik napon Ő azt mondta: „Én vagyok az, Aki halott voltam, és újra élek és örökké élek.” Nálam vannak a pokol és halál kulcsai.” Igen, uram. Elmulasztotta meglátni, hogy ki volt Ő. „És mivel Én élek, ti is élni fogtok.”