János 14:18
„Nem hagylak titeket árván: Eljövök hozzátok.”
1951.05.08. – A hit a valóság
Nemrég a kislányom felhívott engem, amikor itt voltam a minap. Valahogy elgondolkodtatott. Azt mondta: „Apa, azt akarom, hogy gyere haza.”
Azt mondtam: „Drágám, küldtem neked egy babát Texasból.”
Ő csak négy éves. Azt mondtam: „Küldtem neked egy babát drágám.” Azt mondta: „Megkaptam. Azt akarom, hogy gyere haza, apa.”
Azt mondtam: „Hát, drágám, küldtem neked egy kis nyuszit Chattanoogából.”
Azt mondta: „Megkaptam, de azt akarom, hogy gyere haza. Apa, szeretlek téged, és szeretem az ajándékokat, amiket adsz nekem, de én apát akarom.”
Ez az. Az összes ajándéka csodálatos, de én Apát akarom. Szeretem az Ő ajándékait, hallani Őt a megnyilvánulásokban, Isten dicséretét, kiabálást és gyógyítást, nyelveken szólást és nyelvek magyarázatát és az összes különböző ajándékot. Szeretek leülni és nézni azokat. Nekem nincsenek meg, de szeretem nézni azokat, miközben működnek a gyülekezetben. De mindezek után, én Jézust akarom, én Őt akarom. Az ajándékai jók, de akarom, hogy legyen itt bent az, Aki adta azokat. Értitek? Így van.