Zsoltárok 6:10
„Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.”
1950.08.10. – Elvárások
A tünet a legrosszabb dolog. Az az egyik legnagyobb madárijesztő, ami a gonosznak csak van. A tüneteknek ahhoz semmi köze sincs. Az úgy van, mert Isten úgy mondta.
Ó, ha volt valaha valaki, akinek voltak tünetei, az Jónás volt. Biztos, hogy voltak tünetei! Visszacsúszottan, kezei hátrakötve, egy bálna gyomrában, úgy egy mérföld mélyen az óceánban egy viharos tengeren, hínárokkal a nyaka köré tekeredve. Ő beszélhetett a tünetekről! Erre nézett; a bálna gyomra volt. Arra nézett; a bálna gyomra volt. Bárhová nézett, csak a bálna gyomra volt. De azt mondta: „Ezek hazug hiábavalóságok.” Igen. Azt mondta: „Többé nem fogok erre a bálna gyomorra nézni, de még egyszer feltekintek a Te szent templomodra, Uram.”
Attól függ, hogy mire nézel. Ha a tüneteidre nézel, azok ott lesznek. Ha Isten Igéjére nézel, a tüneteknek el kell tűnni.
Miért tette azt Jónás? Mert tudta, hogy amikor Salamon felszentelte azt a templomot, azt mondta: „Uram, ha a Te gyermekeid bármilyen helyen bajba kerülnek és ezen szent hely felé tekintenek és imádkoznak, akkor meghallgatják a Mennyből.” És ő hitte, hogy Isten meghallgatta Salamon imáját.
Ha Jónás, azon körülmények között, hinni tudta, hogy Isten meghallgatta Salamon imáját, mennyivel inkább hinnünk kellene nekünk, amikor még egyszer feltekintünk a Szent Templomra, ahol Jézus ül a Mindenható jobbján, a Mennyben, Saját Testével, mint áldozat?
„Még egyszer feltekintek a Te szent templomodra, Uram.” Igen, uram. Isten életben tartotta három nap és három éjjel és megszabadította őt, átvitte Ninivébe, ahová tartozott.