Márk Evangéliuma 7:9
„És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”
1964.07.19. – Kimenni a táboron túlra
Mindannyian igazolták Isten jelenlétét a táborban. Na most, figyeld meg őket, csináltak egy ember-alkotta tábort hagyományokból és hitvallásokból, miután Mózes meghalt. És Isten évekig foglalkozott az emberekkel. Isten nincs az Ő táborukban többé, mert csináltak maguknak egy tábort, egy saját-készítésű tábort.
Emlékezz, amikor ki lettek hívva Egyiptomból, Isten gondoskodott számukra egy prófétáról, gondoskodott számukra egy áldozati bárányról, gondoskodott mindenről, amire szükségük volt, Igéről, jelről, csodáról, prófétáról, hogy vezesse őket, engesztelésről, hogy gondot viseljen róluk, a Tűzoszlopról, hogy vezesse őket. És amikor kijutottak a pusztába, még mindig elégedetlenek voltak. Akartak valamit, amit ők tehetnek a maguk számára. Kegyelem adatott nekik, most akartak valamit tenni, saját maguk, így csináltak maguknak egy szervezetet és vitáztak és harcoltak és idegeskedtek, hogy ki lesz a főpap és ki lesz ez és az és amaz. Isten egy nap azt mondta: „Mózes, válaszd külön magad tőlük” – és elnyelte őket Kóré viszályában.
Na most, figyeljétek, mindezek a jelek és csodák igazolták az Ő Jelenlétét. Aztán az emberek csináltak maguknak egy tábort, hitvallások és hagyományok táborát, ez nem Isten tábora az Ő Igéjével. A saját táboruk. El kellett hagynia őket, mert Ő az Ige. Nem maradhatott ott, ahol az embereket úgy tanítanak, hogy az kimegy ebből az Igéből. Isten nem maradhat a táborban. Nem. Soha nem is tette. Neki pontosan az Igéjével kell maradnia.