Rómabeliek 5:3-5
„De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által.”
1960.04.17 – Tudom
Mielőtt Ábrahám megláthatta Elohimot, kellett neki huszonöt évnyi próba. Mielőtt a zsidó gyermekek megláthatták Isten Fiát, bele kellett menniük a tüzes kemencébe. Mielőtt Dániel láthatott egy Angyalt, el kellett jutnia az oroszlán barlangjába. Mielőtt Jób valaha is megláthatta a feltámadást, bele kellett mennie és el kellett veszítenie mindenét; de azután látomás által meglátta!
És ha Jób látomás által olyan szilárdan meg tudott állni egy ígéreten, mennyivel inkább kellene nekünk, miután Krisztus feltámadt a halottak közül, és Első Zsengéje lett azoknak, akik elaludtak, és visszaküldte ránk a Szent Szellemét, mint az Igéjének pecsétjét, hogy mi is éljünk. „Mivel Én élek, ti is élni fogtok!” Látva közöttünk az Ő nagy Jelenlétét munkálkodni, ugyanazokat a jeleket és csodákat téve, amit Ő a földön tett, reménységet adva nekünk. És mi eljövünk a feltámadáshoz, és ott maradunk a hamudombjainkon? Hagyjuk ott a hamudombot ma egy új látással, egy új Erővel, egy új elhatározással, hogy meg fogjuk látni Istent az Ő Erejében! Meglátjuk az eljövendő dolgok feltámadását.