2Korinthus 3:12
„Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk; és nem, miként Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmúlandónak végét.”
1964.06.14. – Isten leleplezése
Tehát az Ige elő lett hozva, le lett írva, aztán pedig a lepellel lett eltakarva, mert Isten mindig abban az Igében volt. Ámen! Ő az Ige, mindig. Ő abban az Igében volt. Ezért kellett lepellel eltakarni azt az Igét.
Óh, testvérem, testvérnőm, megérted ezt? Nézzétek! Nem látjátok? El volt leplezve végig ezeken a korszakokon át aszerint, amit Isten mondott, és az utolsó időben fog megnyílni, az a hét pecsét fel lesz törve, és az egész dolog láthatóvá lesz az emberek számára, mindaz, ami eddig történt. A hetedik angyal üzenetének órája… Kell, hogy abban az Illésben Isten minden titka ismertté legyen, ebben az utolsó órában: hogy Krisztust hogyan vetik ki a Saját gyülekezetéből, Isten Fiát; hogy hogyan jelenik meg újra ember Fiaként; hogy hogyan kell rendnek lennie a gyülekezetben; és minden más dolog, ami az utolsó időkre szól. Semmi hitvallás, semmi felekezet, csak teljes mértékben az Ige, amint az egyénben él. „Egyet felveszek, egyet pedig otthagyok. Ezt felveszem, azt pedig otthagyom.” Értitek? Nincsenek kötelékek, felekezetek, kötődések és semmi ilyen: hanem a szív, ami Istennel tart, és csakis Ővele. Értitek?