Zsoltárok 17:15
„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.”
1958.04.06. – Tudom, hogy az én Megváltóm él
Jób, a nyomorúságában… mindene odalett. A felesége ellene fordult, és vádolta őt. Az összes hívő barátja ellene fordult, mert nekik csak teológiájuk volt. És mind a többiek is ellene fordultak. De Isten így szólt: „Gyere ide Jób! Adok neked valamit, fiú. Elhelyezek benned valamit, amit a pokol összes ördöge sem tud kirázni. A világ minden tanítója vádolhat téged, így vagy úgy, de az soha nem fog megmozdulni.”
Tudod, mit tett? Csak felemelte a függönyt egy kicsit, és így szólt: „Jób, nézz odaát!” És mit látott Jób? Mit gondoltok, mit látott? Látta a húsvétot, első alkalommal. Látta az első húsvétot, és felkiáltott: „Tudom, hogy az én Megváltóm él!”
Ó, micsoda áldott hely! Minden ember, akit Isten kiválasztott, és minden asszony, és gyermek, eljut arra a helyre, azon az áldott fövenyen, ahol Isten felemeli a függönyt, és meglátod Őt feltámadott erejében. Megtudod, hogy Ő él. És mi is, úgy, mint Jób, felkiálthatunk: „Tudom, hogy az én Megváltóm él! És az utolsó napokban meg fog állni a földön. Bár férgek pusztítják el ezt a testet, mégis ebben a testben fogom meglátni Istent!