János Evangéliuma 14:18
„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.”
1964.06.29. – Az erős Isten leleplezve előttünk
És itt találjuk ezt a kis családot… Elmondtam neki ezt a kis történetet, ami most épp eszembe jutott, hogy az egyik éjszaka egy vihar jött, és az anya azt mondta a kisfiának: „Most menj fel a szobádba fiam, és feküdj le!”
Ő azt mondta: „Anya, félek.”
„Semmi nem fog bántani. Menj és feküdj le!”
A kisfiú ott feküdt a szobájában, és villámok cikáztak az ablakok körül. És a kis pajtást annyira felzaklatta, hogy a fejét a takaró alá dugta, de még mindig hallotta a villámlást, vagyis látta a villámok felvillanását az ablakon, és hallotta a mennydörgés zaját. Ezért így szólt: „Anya!”
És az megkérdezte: „Mit akarsz, fiam?”
„Gyere fel ide, és aludj velem!” – válaszolta.
Ezért ő felment a lépcsőn, mint bármely más, jó, hűséges anya tenné. Ő felment és karjaiba vette a kisfiát, és így szólt: „Fiam, anya beszélni szeretne veled egy percre.”
Azt mondta: „Rendben anya.”
„Na most, ne felejtsd el ezt! Mi mindig gyülekezetbe megyünk, olvassuk a Bibliát, imádkozunk. Egy keresztény család vagyunk, mi hiszünk Istenben. Hisszük, hogy a viharokban és bármi is történik, Isten a mi védelmünk.”
A fiú azt mondta: „Anya, én hiszem ennek minden szavát. De amikor a villámlás olyan közel van, akkor én egy olyan Istent akarok, aki bőr mögött van.”