Eszter 2:15
„Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, akit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kívánt mást, mint amit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott neki, és kedves volt Eszter mindenki szemei előtt, aki csak látta őt.
1962.01.21.e – A Bárány Házasságkötése
Sok pünkösdi asszony visel olyan ruhákat, amelyek férfihoz tartoznak és Isten azt mondta, hogy az utálatosság az Ő szemében. Így van. Hogyan várod, hogy így a Mennybe mész? Azt mutatja, hogy a Szent Szellem nincs meg ott bent. Ha a Szent Szellem ott lenne, megítélne téged. Bizony. Ó, lehet, hogy kiabálsz, nyelveken szólsz, fel-le szaladgálsz, táncolsz szellemben. Láttam már hindukat ezt tenni és indiánokat és mindenfélét. Ez még semmit sem jelent, hacsak nincs ott egy élet, ami igazolja azt, amiről beszélsz, a Szent Szellem ereje, ami istenfélő-életű embereket teremt. Ez Krisztus Menyasszonya.
Esztert menyasszonynak szánták, ezért ő nem akart semmit a világi ékességekből. Úgy akart bemenni a király elé, ahogy csak volt. Úgy díszítette magát, ahogy a pünkösdi asszonyoknak kellene, egy szelíd, alázatos szellemmel. És amikor mindezek a díszes első asszonyok előjöttek az összes újdonsült, cicomás dolgaikkal, a király rájuk nézett és az ágyasok termébe vitette őket. De amikor Eszter belépett és megpillantotta azt az édes, alázatos, szelíd szellemet, így szólt: „Ő az. Hozzátok a koronát és tegyétek a fejére.” Ez az.
Hadd díszítsék magukat ilyen fajta szellemmel, nemcsak az asszonyok, hanem a férfiak is ilyen szellemmel ékesítsék magukat. Akkor készen állsz, hogy Menyasszony lehess, édesen és tiszteletteljesen.