1 Mózes 3:17
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.”
1965.02.17. – Egy ember, aki fut az Úr Jelenlétéből
Az mindig úgy volt. Az az emberben van, hogy kikerüli és elmegy Istentől, egészen Ádám óta, az Édenkerttől. Amikor Ádám az Édenkertben volt, amikor eljutott a felelősségig, hogy megtegye a választását, Istennel marad, vagy a feleségével megy. Meg kellett tennie, vállalnia kellett a felelősséget, az tőle függött. Vagy azt vette, amit a felesége mondott, vagy amit Isten mondott. És amikor azt választotta, hogy a felesége útján megy, amikor azt tette, akkor elvesztette az eredeti állapotát. És az egész világot a halál alá vetette, amikor vállalnia kellett, hogy vagy elfogadja az új világosságot, amit a felesége talált, ami ellentétes volt.
Ó, Istenem! Gondoljatok bele! Isten neki csak úgy nyolc vagy tíz Szót [angolul: Ige] adott, hogy megtartsák. „De arról a fáról ne egyetek!” Ez minden, amit meg kellett tartaniuk. És még ennyi Szót is megtörtek.
Aztán Ádámnak szembe kellett nézni: „Azt fogom tenni, amit a feleségem mondott, vagy azt tegyem, amit Isten mondott?” És ennek tudatában ment ki. Vállalnia kellett a felelősséget. Az az egész emberi fajt halálba vitte.