II Timóteus 2:19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit…”
1954.05.14. – Isten Pecsétje
Nos, megfigyeltétek már a vasutast, aki a vagonokat pakolja? Kimegy és annyit odarak, és ennyit ide. Jön az ellenőr, benéz; és ha ez egy kicsit laza, az rázkódik. „Nem, nem fogom azt lepecsételni. Ki kell dobálni és újracsinálni azt.” Aztán megpróbálja újrarakni, és elrontja. Az ellenőr jön: „Rossz. Csináld újra!”
És az az, amit Isten a Gyülekezetével tesz hosszú ideje. Felpakolsz és mész a Mennybe; magaddal viszel mindent. A kártyajátékokat; huh, minden más dolgot, amit berakhatsz a gyülekezetbe, próbálod magaddal vinni. De Isten elítéli azt; nincs készen az elpecsételésre.
De amikor Isten lát egy embert, bűnbánó, megtört szellemű, őszinte a szívében, ott lenn az oltárnál, Isten bezárja a világ ajtaját számára és elpecsételi Őt oda be a Szent Szellem keresztség által, és az addig tart, ameddig Jézus el nem jön. Nem az egyik ébredéstől a másikig, hanem „a megváltásod napjáig.”