I Thessalonika 5:8
„De mi, akik a nappalé vagyunk, legyünk józanak, felöltözve a hit és szeretet mellvasába; és sisakként az üdvösség reménységébe.”
1957.09.08. – Zsidókhoz írt levél ötödik és hatodik fejezet 1. rész
Mennyei Atyám, ők hit által jönnek, a kegyelmen keresztül. Úgy egy tucat kéz emelkedett fel. Ők az Üzenet gyümölcsei. Ők Hozzád jönnek. Hisznek. Én is hiszek bennük, Uram. Igazán hiszem, hogy a Szent Szellem szólt hozzájuk. És hit által ők jönnek egyenesen felfelé most a Jákób létráján, pontosan fel a kereszt lábához, letéve ott minden bűnüket, és azt mondják, „Uram, ez túl sok nekem. Egyszerűen nem bírom azt tovább. Elvennéd a bűn-terhemet és a vágyat a szívemből, hogy azt tegyem? Hadd fogadjalak el téged hit által, ezen a napon, mint az én személyes Megváltómat. És ezentúl követni foglak az út minden lépésében az utazásom végéig. Kaptam egy pillantást abból, hogy mit jelent továbbmenni a tökéletességig, nem gyülekezetbe járás, és a halott cselekedetek gyökere, mint a keresztség és így tovább. hanem tovább akarok menni addig, amíg én nem leszek többé, és Krisztus élhet bennem.”