Zsoltárok 100:4
„Menjetek be kapuin hálaadással, és tornácaiba dicséretekkel…”
1947.11.23. – Izrael gyermekei
Mennyei Atyánk, ezen a napon, itt állva fáradtan és megviselten ezelőtt az embercsoport előtt, a lábaim fájnak, sajognak és húznak-vonnak. Ó Krisztus egy napon bocsásd el a Te szolgádat békességgel, hogy átkelhessünk a Folyón. Bízom abban, hogy pihenést adsz majd nekem a másik oldalon.
Atyám, tudod, hogyan érzek ma, hogy mennyire szeretnék otthon lenni Hálaadásra, hogy leüljek a feleségemmel és családommal, de ó Istenem, van egy kiáltás és húzás fent Portlandban, végig Oregonban, és a fenti államokban, és ezek a drága emberek itt Phoenixben, különböző országokból, különböző népekből, összejöttek, hogy meggyógyuljanak.
És Atyám, egy napon hadd legyen Hálaadásunk együtt, amikor Téged királyok Királyává és uraknak Urává koronáznak, azon a nagy Hálaadási Napon, amikor majd minden szent összegyűlik. Istenem, segíts nekünk, hogy munkálkodjunk azért a Napért, amíg itt vagyunk a földön, és adj nekünk Isteni erőt!
És Atyánk, ahogy kinyitjuk az Igédet pár pillanatig, hadd jöjjön le a Szent Szellemed, és vegye Isten dolgait, és vigye el azokat egyenesen ehhez a kedves embercsoporthoz, és vesse el a szeretet és közösség magjait ebben a gyülekezetben, hogy minden gyülekezet áldott legyen, és ébredés kezdődjön a népek között, Urunk, közöttük, és behozzanak sok elveszett lelket ezen az elkövetkezendő három összejövetelen. Add meg ezt Atyánk, és Neked adjuk azért a dicséretet, mert mi ezt az Ő Nevében kérjük. Ámen.