Jelenések 21:4
„És Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és nem lesz többé halál, nem lesz többé gyász, nem lesz többé sírás, nem lesz több fájdalom, mert az elsők elmúltak.”
1965.02.17. – Egy ember, aki fut az Úr Jelenlétéből
Ebben a költeményben csak figyeljétek, hogyan teljesedett be.
Ott ültem, mint egy kis kölyök egy darab kölcsönvett papírral, és azt írtam:
Egyedül vagyok, óh mily egyedül,
bárcsak lennék messze délnyugaton,
hol az árnyék mélyre bukik
fenn a sziklás havason.
Látom is a prérifarkast ólálkodni
a naplemente lila lepelén.
Hallom is a szürkefarkast ordítani
hol hosszúszarvú legelész.
És hallom, valahol a kanyonban
panaszkodik egy oroszlán,
messze a Catalina hegyek közt
Arizona vonalán.
Negyven évvel később, éppen ott állok a szurdokban, ahol az az oroszlán szembenézett velem.
Ó Istenem, van ott valahol egy Ország, túl a folyón, barátaim. Az csak… Annak ott kell lennie. Értitek? Túl sok beszéd van arról. Ezek a dolgok nem csak mesék… Azok valódiak. Az valóság. Annyira örülök, hogy itt lehetek ma este, hogy ezekkel az emberekkel vagyok, akikkel majd együtt élek örökké Odaát, ahol nem lesz többé betegség, vagy halál, vagy elválasztódás. És az utazás semmiség lesz nekünk akkor.