Efézus 4:8
„Ezért mondta, amikor felment a magasba, foglyokat engedett szabadon, és ajándékokat adott az embereknek.”
1954.08.11. – Mutasd meg nekünk az Atyát
A Föld tudta, hogy Ő volt az. Nagy földrengéssel rázkódott, amikor meghalt. A Hold és a Nap elrejtette arcát. A Teremtőjük Maga haldoklott a Golgotán. A Nap elsötétült a nap közepén. Látom Őt, ahogy lemegy egyenesen a pokol ajtajához. Ó, vallásosnak érzem magam ma este. Nézd testvér… Látom… Tudom miről beszélek. Nem tévelygek a ködben. Nem, uram. Pontosan tudom, hol állok. Igen, uram. És Ő leszállt egyenesen a pokol alsó részére és kopogott az ajtón. [Branham testvér kopog – a szerk.] Jön a Sátán, és azt kérdi, „Ki van ott?”
Jézus mondja: „Nyisd ki!”
„Ki vagy?”
„Nyisd ki!”
A Sátán kinyitja, és azt mondja: „Ó, szóval, végre megérkeztél, ugye?” Azt mondja: „Azt gondoltam, elkaptalak, amikor megöltem Ábelt. Amikor Dánielt az oroszlánok vermébe dobtam, azt gondoltam, elkaptalak. Azt gondoltam, megvagy, amikor a zsidó gyermekeket a tüzes kemencébe dobtam. Amikor lefejeztem Keresztelő Jánost, gondoltam elkaptalak, de most az enyém vagy. Itt vagy. Megérkeztél, nemde?
„Sátán,” – mondta Jézus – „add Nekem a halálnak és pokolnak a kulcsait! Nem birtokolhatod azokat.”
„Ó, de igen. Az enyémek, mert régen, ott az Éden kertjében Ádám vétkezett.”
De azt mondta Jézus: „Én Isten szűztől született Fia vagyok. Lejöttem az Atyám kebléről. Épp most haltam meg a Golgotán, és a Vérem még mindig csöpög a keresztről. Lejöttem, hogy átvegyem az uralmat.” Így van. „Mostantól kezdve nem fogsz senkit ijesztgetni. Egyszer egy blöff voltál. A tieid voltak, de többé nem a tieid. Ők az én tulajdonom.” Így van. „Odaadom a Gyülekezetemnek a Királyság kulcsait.” Lenyúlt az oldalához, elvette tőle a kulcsokat, arcon csapta, és visszaküldte őt, majd olyan erősen becsapta az ajtót, hogy a pokol kormos cölöpjei a szemei előtt rázkódtak meg. Hallelujah!